2017. december 17., vasárnap

Ngak'chang Rinpoche kalligráfiája

Ha tibeti kalligráfiáról van szó, a Ngak'chang Rinpoche név csak nagyon ritkán hangzik el. Ez részben teljesen érthető, hiszen közvetlen hatása ma nem igazán jelentős, ám a tibeti kalligráfia úttörőinek egyike ő, ráadásul a legelső nyugati, aki művészi szinten kezdte azt művelni. Ugyanis a név nem egy tibeti mestert takar. Ngak'chang Rinpoche angol apa és német anya gyermekeként született Németországban (1952-ben), majd szinte gyerekkora egészét Angliában töltötte. Tizenegy évesen kezdte érdekelni a buddhizmus, miután felfedezett egy tibeti művészettel és kultúrával foglalkozó könyvet az iskola könyvtárában. Az iskolában rendkívűli képességű művészeti hallgatónak bizonyult. Különösen a thangka festészet érdekelte. A hetvenes évek elején Indiába, Ladakhba, Sikkimbe és Nepálba utazott. Ekkor kezdődtek keleti tanulóévei, majd kezdett maga is tanítóvá válni.

Ngak'chang Rinpoche kalligráfiája, akárcsak Csögyam Trungpáé, a kelet-ázsiai stílust követi. Nádtoll helyett ecsettel ír, ahogyan azt Tibettől keletre teszik, ám a jellegzetes tulajdonságú indiai tintát használja, ami fényesebb, ragyogóbb, mint a kelet-ázsiai tus. Kelet-ázsia finom és tökéletes kalligráfia-papírjai helyett pedig a lényegesen durvább, kiszámíthatatlanabb textúrájú Sikkim-i papírt részesíti előnyben. Munkáinak jellegzetességei, hogy pecséteihez nem csak cinóberpirost használ, valamint, hogy a papíron szétfreccsenő tintacseppek is egyfajta pecsétnyomok.