Több nagyon jó zene és film is van most amiről írni szeretnék, de mostanában sajnos egyáltalán nincsen írhatnékom, így egy olyan filmet veszek elő (Paksa wayu, 2004), amiről – minősége okán – bűn lenne tartalmasabban írni (bár indokolt esetben sem szoktam különösebben sokat írni...), ám "Garuda-rajongóként" egy keveset azért mégis szeretnék.
Garuda Vishnu hordozójaként és a nágák ősellenségeként ismert/tisztelt természetfeletti lény Kelet-Ázsiában. Tiszteletének nagysága és ábrázolása egyaránt az adott országtól függ. A huszonegyedik század első éveiben Thaiföldön egy Godzilla-szerű film szörnyévé tették a mitikus szárnyast. A 80,000 éves teremtmény mélyen Bangkok alatt ébred fel hibernált álmából. A város nagy szerencséjére erről egy speciális istenölő kommandó is tud (róluk kiderül, hogy korábban már megöltek egy nágát...). A legfőbb szereplők borzalmasak, a "szörny" nem különösebben impozáns, a sztori az amerikai filmekből ellesett fordulatokkal próbál operálni. A kétségkívül nem túl szerencsés összetevők ellenére a maga módján élvezhető a film. Az imdb 4,5/10-es minősítése mindenképpen helytálló. Ha valakit nem sikerült különösebben elijesztenem és képes YouTube-on filmet nézni (van ilyen??) az itt megtalálja angol felirattal, 12 részre vágva.
2008. február 22., péntek
2008. február 11., hétfő
Altan Urag
A folk rock műfaj nálam erősen határeset. A mongol Altan Urag zenéjét mégis napok óta szívesen hallgatom. Második lemezük határozottan jó. Arányérzékük kiemelkedő a műfajban. Ezt a két mellékelt videójuk is megerősítheti.
A bejegyzésnek alktualitást ad a két mozgófilmes közreműködésük: rögzítettek némi zenét Sergei Bodrov Dzsingisz Kánról tervezett film-trilógiájának első részéhez (gondolom úgy fél éven belül nálunk is bemutatják) és a számos díjat nyert Khadakban is feltűnnek. Utóbbi film a közeljövőben (március 1.) látható lesz a Low fesztivál keretén belül az Örökmozgóban. Kedvcsináló gyanánt csatolom a trailert.
Altan Urag - Davalgaa ijii Mongol
Altan Urag - Hiliin Chanadad
Khadak trailer
2008. február 9., szombat
Byungki Hwang
Korea és Japán a több ezer éves kínai zenekultúra megőrzői, konzerválói. Míg születési helyén mára elsorvadt az ősi udvari zenekultúra, addig Korea és Japán másfél-kétezer éve sajátjaként őrzi és tartja életben.
A gayageum valószínüleg a legismertebb tradicionális hangszer Dél-Koreában. A hagyomány szerint a 6. században tervezték kínai mintára, de az újabb kutatások szerint úgy 5-600 évvel korábban tűnt fel. A hangszer természetesen rokona több kelet-ázsiai citerafélének is, közülük a kínai guzheng és a japán koto a legközelebbi hozzátartozók. Mindegyik távol-keleti citerának több nagyszerű mestere van, de én csak egyiküket tartom megkerülhetetlennek.
Byungki Hwang (1936-) a koreai tradicionális zene egyik vezető zeneszerzője, előadója és tudora. Stílusa páratlan, a hagyományosabbtól az avantgardig terjed. Számos díj és magas rangú cím birtokosa, de ami számomra fontosabb: valóban kiváló lemezek állnak a háta mögött. Ezek java letölthető (128 kbps). Érdemes letölteni és meghallgatni a Tea Music sorozatot is, aminek első darabján a mester is közreműködik, de nem csak ő emlékezetes a tematikus kompiláció-sorozat előadói közt.
"Mr. Hwang darabjai a misztikus ihletésű akvarellek zenei megfelelőinek tűnnek. Képes zeneileg érzékeltetni az áttetszőség fogalmát a hangok finoman szőtt hálóival, melyeket a rendkívül érzékeny pengetéseivel teremt." - The New York Times
"Hwang kifejlesztett egy félreérthetetlenül kortárs hangzást, amit a koreai történelemben gyökereztetett. Munkái könnyedén és zökkenőmentesen mozognak a királyi eleganciától a samanizmus erőteljesebb energiájáig." - Joseph Celli
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)